A lábak ízületeinek betegségei madarakban
Ragadós tüdőlob A ragadós tüdőlob contagious bovine pleuropneumonia a szarvasmarha rendszerint idülten lezajló, kruppos tüdő- és mellhártyagyulladása. Első leírása Bourgelattól származik.
A csirke megfullad és daruzzuk a nyakát. Miért rázza a csirke a fejét?
Willems bizonyította, hogy beteg állatok tüdőnedvével fogékony állatok fertőzhetők. A kórokozót Nocard és Roux fedezte fel. A betegség Afrikának a Szaharától délre eső és az Egyenlítő körüli országaiban Etiópiától Szenegálig honos.
Fertőzött ezenkívül India, Kína és Mongólia is. Európa a múlt században széles körben fertőzött volt, de a legtöbb ország már a századforduló körül Magyarország bena mediterrán országok egy része viszont csak az as évek végére Spanyolország és Franciaország ben mentesült.
Bár Európa a betegségtől nagyrészt mentes maradt, a ragadós tüdőlobot ismételten behurcolták, a betegség Portugáliában és Olaszországban az as évektől endémiássá vált, de esetenként megjelenik Spanyolországban és Franciaországban is Regalla és mtsai.
A betegséget a M. Természetes körülmények között a betegség főként szarvasmarhákban és zebuban fordul elő, de észlelték bivalyban, jakban, bölényben és antilopokban is. A fertőzés a a csípőízület artrózisának hatékony kezelése állat által kiköhögött permet belégzése útján terjed.
A közvetett fertőzésnek a kórokozó kicsi ellenálló képessége miatt alig van jelentősége, ezért a levágott állatok húsa sem jelent veszélyt a lábak ízületeinek betegségei madarakban betegség elhurcolására.
Influenza csirkékben
Tartósan fertőzöttek maradnak viszont a betegségből kigyógyult állatok. A ragadós tüdőlob ezért Afrikában főként a vándorló nomádok marhacsordáinak a betegsége, amelyek itatóhelyek környékén vagy vásárokon találkoznak egymással. A belélegzett kórokozó a tüdőszövetben szaporodik el.
Ingatlan A csirke megfullad és daruzzuk a nyakát. Miért rázza a csirke a fejét? A baromfi bármilyen fertőzést könnyen elkaphat. A környezetben sok patogén patogén baktérium és vírus található.
A bronchiolusok falának a gyulladása miatt lobularis kruppos tüdőgyulladás alakul ki. A folyamat többnyire lassan, intracanalicularis úton terjed a szomszéd tüdőterületekre. A tüdősövények megszélesednek, a nyirokerekben és a vérerekben thrombusok képződnek.
Egyes esetekben a folyamat lokalizálódik, a gyulladásos területet kötőszövetes tok veszi körül, de az ilyen, eltokolt területeken a kórokozó élve marad és a betegség bármikor aktiválódhat. Máskor a folyamat a tüdő nagyobb területeire terjed tovább és a beteg tüdőfelek fölött fibrines mellhártyagyulladás alakul ki. Az eltokolt, beteg területek belseje elhal, köhögéskor a tok fölreped és tartalma a nagyobb bronchusokon át kiürül.
Kolibakterioz
Az idülten fertőzött állatok ezért csak időnként ürítik a kórokozót. A kórokozó a véráramba is bejut, de extrapulmonalis elváltozások csak növendék állatokban alakulnak ki. Az átvészelt állatok immunitásra tesznek szert, de a kórokozótól nehezen szabadulnak meg. A fertőzött állatokon 3—6 hetes lappangási idő után láz, borzolt szőrzet, étvágytalanság, tejcsökkenés, továbbá a légvételek és érverések számának az emelkedése észlelhető. Érzékeny kultúrfajtákban a betegség heveny, bennszülött fajtákban általában idült lefolyásával találkozunk.
A beteg állatok gyakran széllel szemben állva, kifordított könyökkel és előrenyújtott nyakkal állnak, nehezítetten lélegzenek, és eleinte szárazon köhögnek, később nyálkás-törmelékes orrváladékot ürítenek. Heveny esetben a betegség 2—3 hét alatt elhulláshoz vezet. A beteg állatokon ilyenkor a toroktájékon és a mellkas alján vizenyő jelenik meg. Gyakran idülten vagy akár észrevétlenül zajlik le a betegség.
Cx madarak betegségei. Csirkék betegség tünetei és kezelése
Ilyen állatok csak pihentetés után meghajtva köhögnek. A klinikai gyógyulás azonban nem jelenti a kórokozótól való megszabadulást. Fiatal állatokban a légzőszervi megbetegedéshez gyakran ízület- és ínhüvelygyulladás társul. A gyógyult állatokban ellágyult tartalommal telt vagy kiürült sequestereket is találhatunk. Endémiásan fertőzött állományokban egyes levágott állatokban csupán kötőszövetes mellhártya-összenövés és az ezzel szomszédos tüdőlebenyke sövényeinek a kötőszövetes induratiója hívja fel a figyelmet a lezajlott fertőzésre.
A kórokozó azonban még ilyen esetekből is izolálható.
A kruppos tüdőgyulladás gyakran csak egyoldali. A mellüregben szalmasárga folyadék található. A beteg tüdőt fedő mellhártyán vastag fibrinlepedék van, amely a mellkashoz tapasztja.
Reovírusbetegség. A patogenezist nem vizsgálták
A tüdő metszéslapja márványozott, az egyes lebenykék a májasodás különböző szakaszaiban vannak. A sövények tágultak, thrombotizált nyirokereket tartalmaznak. Az idült gócok körül szívós kötőszöveti tok található, és ezek belseje barnássárga, elhalt szövetet tartalmaz. A beteg állatok orrváladékából, a mellüregi izzadmányból, a tüdőből stb.
A tüdő szövetében hiperimmun vérsavót használva a kórokozó antigénjei kimutathatók AGP próbával és egyéb eljárásokkal. A fertőzött egyedek felismerésére a szerológiai módszerek közül a KK próba vált be leginkább nagyfokú érzékenysége és specificitása miatt. Csak endémiásan fertőzött vidékeken jöhet szóba. A kórokozó érzékeny a tilozin, tiamulin és más antibiotikumok iránt is, a gyógykezeléstől azonban legfeljebb csak klinikai gyógyulást remélhetünk, a fertőzött állatok többsége baktériumhordozó marad.
A betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik.
Fertőző rendellenességek
A betegségtől mentesországokban a betegség jelentkezésekor az egész állományt zárlat alá kell vonni, le kell ölni és ártalmatlanná tenni. Fertőzött országokban a beteg állományokat zárlat alá vonják és felszámolják, a góc körüli megfigyelési zónában korlátozzák a fogékony állatok mozgását és a védőkörzetben levő fogékony álltokkal együtt vakcinázzák Provost, Ez utóbbi módszer különböző változatait alkalmazva több afrikai ország megszabadult a fertőzéstől.
A ragadós tüdőlob elleni vakcinák csirkeembrióban passzált, attenált élő törzset tartalmaznak. Az egyik, a KH3J jelű Khartum, Szudán törzs közel tojáspasszázs során elvesztette a virulenciáját és így az európai eredetű szarvasmarhákra is ártalmatlan. Az általa elérhető védettség azonban legfeljebb 6 hónapig tart.
A Tanzániában izolált T1 jelzésű törzs 44 tojáspasszázson ment át, és virulenciájának egy részét megtartotta, ezért csak a kevésbé érzékeny, bennszülött fajták olthatók vele, ezekben viszont egy évig tartó védettséget ad. Azokon a területeken, ahol a keleti a lábak ízületeinek betegségei madarakban is előfordul, a T1 jelű törzset és a keleti marhavész attenuált Kabete O-jelű vakcinatörzsét is tartalmazó, bivalens vakcinát használnak a két betegség elleni együttes védekezésre.
A szarvasmarha egyéb mycoplasmosisai Európában és így nálunk is a szarvasmarha mycoplasmosisait többféle Mycoplasma faj idézi elő. Ezek a mycoplasmosisok borjak, valamint fiatalnövendékek tüdő- és ízületgyulladásában Romváry és mtsai.
A tüdő- és ízületgyulladást leggyakrabban M. A fiatal borjak intrauterinalisan vagy pedig az élet első napjaiban anyjuktól vagy istállótársaiktól fertőződnek. Fertőzött állományokban ezek a mycoplasmák hosszú ideig tünetmentesen is jelen lehetnek. A borjak lázasak, étvágytalanok, bágyadtak, köhögnek, orrfolyásuk van. A carpalis és a tarsalis ízületek megduzzadtak, fájdalmasak, a borjak nem szívesen mozognak. A mycoplasmák okozta tüdő- és ízületgyulladást másodlagos baktériumos fertőzések pasteurellák, haemophilusok súlyosbíthatják, ami a borjak egy részének az elhullásához, illetve kényszervágásához vezet.
Megváltozik a tej összetétele, savószerűvé válik, fibrincafatokat tartalmaz, jelentősen megemelkedik a tej sejtszáma.
Elhúzódó esetekben az érintett tőgynegyed sorvad. A reprodukciós zavarok fokozatosan, lassan alakulnak ki. Tehenekben méhhurut, hüvelyfolyás, a termékenyítési index növekedése, visszaivarzás, a lábak ízületeinek betegségei madarakban pedig az ondó minőségének a romlása észlelhető. Mind a hüvelyváladékkal, mind pedig az ondóval hosszabb-rövidebb ideig ürülnek is a mycoplasmák.
A klinikai tünetek legfeljebb a mycoplasmosis gyanúját a lábak ízületeinek betegségei madarakban fel. A kórjelzés érdekében a mycoplasmákat a váladékokból, szövetekből ki kell tenyészteni, illetve a vérsavóban megjelenő ellenanyagokat mutatjuk ki.
A gyógykezelésre tilozint, linkomicint, tiamulint vehetünk igénybe. A kecske ragadós tüdőlobja A szarvasmarha ragadós tüdőlobjához hasonló betegség, amelyet M. A kórokozó csak a kecskét betegíti meg. A fertőzés a nomád kecskenyájak közötti közvetlen érintkezéssel terjed.