Közös kezelés a kaukázusi értékelésekben

Öt évvel azután, hogy az EU állam- és kormányfői ban találkoztak utoljára azzal a kifejezett céllal, hogy döntéseikkel közös kezelés a kaukázusi értékelésekben Európai Unió Közös Biztonság- és Védelempolitikájának EU KBVP továbbfejlesztését, gyakorlati alkalmazhatóságának fokozását lehetővé tegyék, A korábban nagy várakozásokkal övezett találkozó várható eredményességével kapcsolatban decemberhez közeledve fájdalom a bal csípőben a csípőízületben visszafogottabb nyilatkozatok születtek.

Az elemzés azokat a problémaköröket tekinti át és értékeli, amelyekre a találkozónak válaszokat kellett volna közös kezelés a kaukázusi értékelésekben — és amelyek ismét láthatóvá tették az Európai Unió, mint nemzetközi szereplő cselekvőképességének korlátait a biztonság- és védelempolitika terén.

A stratégiai kontextus Az Európai Biztonsági Stratégia felülvizsgálatát és a Lisszaboni Szerződés életbe léptetését követően az Európai Tanács Bár akkor érdemi tárgyalás vagy előrelépés nem történt, a Tanács újból megerősítette az EU válságkezelési ambícióit, hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak többet kell tenniük a civil és katonai válságkezelő képességek fejlesztése megtartása terén, valamint decemberére egy kifejezetten védelempolitikai súlypontú ülés megrendezéséről döntött.

Ennek — a védelmi szféra valamennyi szereplője által egységesen hangoztatott vélemény szerint — legfőbb ideje volt, ugyanis az elmúlt öt évben számos olyan válságjelenséget láthattunk, amelyek átfogóan Európa védelmi és érdekérvényesítési képességének csökkenését jelentették vagy vetítették előre.

A Eközben már érzékelhetővé váltak a globális hatalmi átrendeződés hatásai Európa re­latív geostratégiai súlyvesztésével, az Egyesült Államok stratégiai figyelmének Ázsia felé fordulásával, valamint a tradicionális Oroszország és a felemelkedő nagyhatalmak Kína, India, Brazília gazdasági, politikai és fokozatosan katonai térnyerésével. Ez a líbiai műveletek legfontosabb politikai tapasztalata. Az elmúlt két évben már megmutatkoztak Európa cselekvőképességének korlátai is a politikai szándék Szíriaa politikai szolidaritás Mali, Líbia, Közép-afrikai Köztársaság és a katonai képesség Líbia terén egyaránt, ami rövid távon az EU és a NATO európai pillére válságkezelési és stabilizációs, illetve erőkivetítő képességének hitelességét, hosszú távon pedig a most még meglévő képességek, eszközrendszerek, a hadiipari potenciál leépülését, elvesztését jelentheti.

Azt az átfogó folyamatot, amit az elmúlt években tapasztaltunk, képességvesztési kettős spirálnak nevezhetjük, kézfej ízületi fájdalom a gazdasági és politikai gyökerű hiányosságokat és azoknak a védelmi szférára gyakorolt korlátozó hatását stratégiai szinten, közép- és hosszú távra vetítve kívánjuk összegezni.

Az ízületek gyógykezelése

A gazdaság vonatkozásában a képességvesztés öngerjesztő folyamatát az indítja be, hogy a gazdasági válság következtében csökkennek a védelemre fordítható források, ezért kevesebb haditechnikai modernizáció, beszerzés valósul meg a nemzeti haderőkben. Így kevesebb a hadiipari megrendelés, az európai védelmi ipari vállalatoknak pedig nyitniuk kell a világpiac felé, ahol nagyobb versenyre kényszerülnek a felemelkedő nagyhatalmak hadiipari vállalataival szemben, miközben a csúcstechnológiai kutatás-fejlesztésre kevesebb forrásuk jut.

A politika vonatkozásában a képességvesztés a térdízületek csontosodása összetett külső és belső tényezők kölcsönhatásából táplálkozik. Miközben a tágabb biztonsági környezet gyors és dinamikus változása válságok kialakulása és új típusú kihívások megjelenése fenntartja a katonai és civil válságkezelési képességek iránti igényt, az európai társadalmak nem érzékelnek közvetlen fenyegetést, ami a forrásszűkösség időszakában indokolná a védelmi ráfordítások szinten tartását növeléséről nem is beszélveugyanis a gazdasági válság a biztonság nem katonai dimenziói felé tereli a társadalom figyelmét.

Ebben a környezetben a lakosság által képviselőnek választott politikai elit rövid távú érdekei eredményes pénzügyi-gazdasági válságkezelés és a gazdasági bizonytalanság forráshiány, tervezési bizonytalanság felülírják a hosszú távú stratégiai tervezést — összességében pedig csökken a védelmi képességek fejlesztéséhez, az aktívabb külpolitikához és a válságkezeléshez szükséges politikai akarat és társadalmi támogatás.

A kulcsfontosságú tényező ebben a folyamatban az, hogy miközben az európai védelempolitika fenn bemutatott ösztönző tényezői nyilvánvalóan jelen vannak, s azokkal mind a politikai, mind a katonai elit tisztában van, a rövid távú szükségletek és érdekek szinte minden esetben felülírják a közép- és hosszú távú tervezéshez és képességfejlesztéshez szükséges lépéseket.

Erre a belső ellentétre Jan Techau, a Carnegie Europe kutatóintézet igazgatója is rámutatott a decemberi csúcstalálkozót megelőző, a csúcstalálkozóval szemben megfogalmazható reális várakozásokat értékelő kommentárjában. Összességében azt láthatjuk, hogy közös kezelés a kaukázusi értékelésekben EU hagyományosan puha hatalmi eszközöket hasz­nál, és az elmúlt időszakban — talán az unióban vezető szerepet vállaló Németország ha­tására — elsősorban gazdasági hatalomként geo-economic power és nem geopolitikai sze­replőként geopolitical actor viselkedik, miközben a közelmúlt eseményei Ukrajnával és ál­talánosságban az egész Keleti Partnerséggel kapcsolatban rámutattak arra, hogy valós gaz­dasági vonzerő és politikai stratégia nélkül már a szomszédos térségekben sem mindig ver­senyképes más nagyhatalmak érdekeivel szemben.

Míg az Európai Unió sakkozik, a világ pó­kerezik. A decemberi csúcstalálkozó tétje nem az volt, hogy ezeken orion ízületi kezelés ár területeken áttörést érjenek el, ugyanis a szükséges politikai akarat továbbra is hiányzik, hanem az, hogy érdemben felke­rül-e az európai döntéshozók napirendjére a védelempolitika kérdése, és a következő években valóban beindul-e valamiféle tárgyalás a nemzeti és az uniós intézmények között an­nak érdekében, hogy a jelenlegi holtpontról ki tudjanak mozdulni.

A védelempolitikai csúcstalálkozó előzményei és napirendje Amikor decemberében az Európai Tanács egy évvel későbbre egy kifejezetten védelempolitikai súlypontú ülés megrendezéséről döntöttaz előkészítése érdekében megbízta az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét rajta keresztül az Európai Külügyi Szolgálatot és az Európai Védelmi Ügynökségetilletve a Bizottság érintett tisztviselőit és bizottságait, hogy őszére a tagállamok bevonásával készítsenek elő olyan javaslatcsomagot, amelyek képesek a KBVP cselekvőképességét és hitelességét fokozni.

A javaslatoknak három kiemelt kérdésre kellett fókuszálniuk: hogyan növelhető a KBVP hatékonysága, eredményessége és láthatósága? Közös kezelés a kaukázusi értékelésekben Európai Bizottság és az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének vezetésével az Európai Külügyi Szolgálat az elmúlt hónapokban megfeszített munkát végzett, hogy javaslatokkal készítse elő a találkozót, amihez az Európai Bizottság is hozzátette a maga részét. Ezek első csomagját a július én nyilvánosságra hozott dokumentumok, a főképviselő előzetes jelentése a biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozó előkészítéséről, a Közös kezelés a kaukázusi értékelésekben közleménye egy versenyképesebb és hatékonyabb biztonsági ágazat létrehozásáról, és az ehhez kapcsolódó munkaanyag képezték.

Az ezekben foglalt javaslatok alapján zajlott az egyeztetés a védelmi miniszterek szeptember 5—6-i informális találkozójánmajd miután a főképviselő október én nyilvánosságra hozta végleges jelentéséta tárgyalások folytatódtak a Külügyi Bizottság külügyminiszteri és védelmi miniszteri ülésein november 18—én.

Ezzel párhuzamosan az Európai Parlament — folytatva azt a háttérben zajló munkát, amely —ban közös kezelés a kaukázusi értékelésekben uniós szintű Tengeri Stratégia és egy Kiberbiztonsági Stratégia kialakítását és tárgyalását is magában foglalta — szeptember én az EU katonai képességeiről és ambícióirólmajd november én az európai védelmi ipari bázisrólilletve a közös biztonság- és védelempolitika terén a főképviselő jelentése alapján végrehajtandó intézkedésekről fogadott el állásfoglalást.

Ezekből kirajzolódik, hogy a csúcstalálkozó három védelempolitikai témakörét illetően milyen intézkedésekre lehetett számítani. A szeptember i állásfoglalás hét célterülettel foglalkozott: az EU katonai műveletei tervezési és végrehajtási kapacitásának fokozása; a harccsoportok alkalmazhatóságának gyors telepíthetőség és stabilizációs képesség növelése; a kulcsfontosságú képességhiányok pótlása; a tagállamok közötti többnemzeti, állandó, strukturált együttműködés fokozása; az európai katonai képzés, kiképzés és gyakorlatok erősítése; az EU—NATO-együttműködés hatékonyabbá tétele, a KBVP magasabb szintre emelése a közösségi politikákban.

Topics: Adott régiók Szakpolitikai eszközök Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség EEA ma nyilvánosságra hozott, új jelentése szerint az egész páneurópai régióban az információhiány és a hézagos megvalósítás akadályozza a környezetvédelmi politikát. Az elmúlt 15 év során az EEA által kiadott, páneurópai környezetről szóló értékeléssorozat új tagjaként ez a jelentés a környezeti fejlődést értékeli 53 országban— ahol, több mint millióan élnek. A jelentés legfontosabb ajánlása a meglévő politikák jobb végrehajtására és az egyértelmű, reális célok kitűzésére vonatkozik. Sürgősen szükség van továbbá egy megosztott közös környezetvédelmi információs rendszerre, hogy orvosolhassuk a megbízható, hozzáférhető és összevethető környezetvédelmi adatok hiányát a térségben. Ehhez viszont jobban kell ismernünk a megoldandó problémákat, illetve ezek jellegét és eloszlását a társadalmakban és generációkon át.

A novemberi védelmi ipari állásfoglalás az iparpolitikában a gyártási követelmények harmonizációjának és a kereslet egyesítésének, a szabványosítással és a tanúsítással kapcsolatos közös megközelítésnek a szükségességére hívta fel a figyelmet, kiemelve az űrpolitika, az infokommunikációs technológia és az informatikai biztonság ösztönzőit a több­nem­zeti európai kutatás és fejlesztés, valamint a védelmi eszközök belső piacának megerősítése révén.

Ezen túlmenően a közös biztonság- és védelempolitika vállízületek betegség kezelése szóló állásfoglalás a decemberi csúcstalálkozóval kapcsolatban hét elvárást, célt fogalmazott meg ld.

Teremtse meg a valóban kollektív tervezés alapjait, amely felöleli a stratégiai tervezést, a beszerzést és a technológiai közös kezelés a kaukázusi értékelésekben, miközben figyelmet fordít a pénzügyi megállapodások és ösztönzők kérdéseire is.

Fokozza a meglévő projektek végrehajtását, különös a könyökízület kezelése a stratégiai ösztönzőkkel kapcsolatos projektekre, és nyújtson politikai támogatást az Európai Védelmi Ügynökség EDA kiemelt projektjei, azaz a légi üzemanyag-utántöltés, a műholdas kommunikáció, a pilóta nélküli légijármű-rendszerek, a kibervédelem és az egységes európai égbolt számára.

Hozzon létre egy nyomon követési folyamatot, amely rendszeresen értékeli az elért haladást. Erősítse meg a NATO-val és a stratégiai partnerekkel a képességek fejlesztése terén folytatott szorosabb együttműködés értékét.

A jelentéssel kapcsolatban — anélkül, hogy pontról pontra végigvennénk tartalmát — azt érdemes kiemelni, hogy mind a stratégiai folyamatok és a biztonsági környezet értékelése, mind a szakpolitikai kérdések terén teljesen racionális értékelést adott. A nemzetközi partnerekkel való együttműködés fokozása a német védelempolitikai felfogásból ismert hálózatos közös kezelés a kaukázusi értékelésekben — networked security — megközelítésének erősítése, ami hasonlatos a NATO által mostanában ugyancsak erősíteni kíván kooperatív biztonsági mechanizmusok­hoz és a válságkezelés civil és katonai eszközeinek, illetve átfogó megközelítésének erő­sítése egyaránt modern, napjaink nemzetközi közös kezelés a kaukázusi értékelésekben trendjeit tükröző javaslatok.

Nem nagy merészég tehát kijelenteni, hogy az európai védelempolitika nem az európai uniós intézmények, tisztviselők vagy védelempolitikai szakértők ötlettelensége, konzervativizmusa miatt nem halad előre. A számunkra talán legfontosabb terület, a képességfejlesztés és a védelmi ipari együttműködés kérdéseinek értékelését lásd később. Mégis miért nem képesek Európa államai előrelépni, ha egyrészről tisztában vagyunk azzal, ami körülöttünk zajlik, előre tudjuk vetíteni ennek következményeit, másrészről pedig kézzel fogható javaslataink vannak egyes problémák kezelésére, sőt rendelkezésre állnak a szükséges intézményi keretek és működési mechanizmusok?

Nem a parttalan intervencionizmust hiányoló kritikaként, hanem a KBVP korlátait ér­zé­keltető értékelésként. A visszafogottságot és szelektivitást leginkább az alábbiak érzékelte­tik.

A kiadvány további cikkei

Az elmúlt tíz év műveleteinek tervezését-végrehajtását a legtöbb esetben nem az határoz­ta meg, hogy hol volt szükség beavatkozásra az Európával szomszédos régiókban például azért, közös kezelés a kaukázusi értékelésekben az EU következetesen biztosítani kívánja az emberi jogok érvényre jutta­tását, a demokratikus ér­tékek védelmét, a béke és stabilitás kiterjesztése terén hirdetett érték­alapú külpolitikájátha­­nem az, hogy mi volt az a még közösnek nevezhető álláspont, amelyhez egyébként a legke­vésbé kellett egymáshoz igazítaniuk nemzeti érdekeiket.

Esetleg a gélt az injekciókba injektálják olyan nagyhatalom, amely saját érdekeinek megfelelően a tervezett műve­let mögé kívánt állni, így a műveleti terhek jelentős részét is felvállalva például Afrikában Franciaország.

Emellett a műveletek általában alacsony létszámmal, rövid a térdízület külső meniszkuszának hátsó kürtének károsodása szóló man­dátummal indulnak, és csak relatíve biztonságos környezetben, alacsony intenzitású vagy civil műveletek esetében települnek hosszabb távra.

Ennek oka kettős: egyrészt az európai nemzetállamok Európán kívülre irányuló érdekei­nek eltérő jellege és divergenciája, másrészt az európai társadalom kisfokú érdekeltsége a földrajzilag távol eső térségek válságait illetően mindaddig, amíg közvetlenül érezhető hatást nem tapasztalnak. Ezek a jellemzők átfogóan az egységes európai stratégiai kultúra hiányával magyarázhatók — azaz azzal, hogy Európa legtöbb államának egy általánosan elfogadott értékrenden túlmenően még ma is erősen nemzeti, lokális legfeljebb regionális keretekre korlátozott biztonságfelfogása és Európa belső ügyeire korlátozódó stratégiai képe, érdekei és céljai vannak.

Társadalmi támogatottság nélkül pedig nincs olyan politikai szereplő, amely fel tudná vállalni a műveleti terheket, költségeket, a lehetséges veszteségeket — összességében pedig azt, hogy felelősséget vállaljon olyan Európán kívüli lokális válságokban, amelyek kezelése csak hosszú távon, folyamatos jelenléttel, jelentős ráfordítással lehetséges. A műveletek tekintetében is jól látható, hogy az ezredfordulót követően megélénkülő európai védelempolitikai törekvések a gyakorlatban is megjelentek: — között 23, köztük 5 katonai válságkezelő műveletet indítottak.

Összességében a kép vegyes: egyrészt év végén elmondható, hogy egyidejűleg ilyen sok műveletet et az EU soha nem hajtott végre, a műveletekben telepített állomány pedig mintegy fő közel katona, rendőr és civil volt. Az adatok Összehasonlításképpen: az ISAF afganisztáni stabilizációs műveleteiben még decemberében is közel Másrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy mennyiség és minőség kiváltott hatás tekintetében nem lehetünk felhőtlenül optimisták, mert a döntően civil jellegű műveletek között is akad olyan, amely nem több az EU-zászló körbehordozásánál.

A legjobb szanatóriumok az ízületek kezeléséhez: orosz és külföldi gyógyfürdők, terápiák

Ami a tagállamok gyakorlati cselekvési képessége illeti, az elmúlt két évben a szakértők mind a NATOmind az Európai Unió részéről arra figyelmeztettek, hogy tagállamaik rövid időn belül kritikus katonai képességeket veszítenek el. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok deklaráltan kisebb szerepet kíván vállalni Európa és a szomszédos régiók biztonságának fenntartásában és az itt közös kezelés a kaukázusi értékelésekben vál­ságok kezelésében, nagyobb teher hüvelykujj ízületi fájdalmak okai majd az európai államokra, amelyeknek a telepíthető műveleti képességei adott esetben erős korlátokkal szembesülhetnek.

Az európai haderők döntően a Földközi-tenger térségére korlátozzák válságkezelő ambícióikat, amit feltételes műveleti környezetként a Perzsa-öböl térsége, a Közel-Kelet, Észak-Afrika, Franciaország esetében pedig a szubszaharai Afrika egészít ki, az előbbiek esetében egyértelmű amerikai együttműködéssel.

1. Kölyökkutya tudnivalók hetes korban részletes ismertető kedd,
2. Kölyökkutya Tudnivalók Hetes Korban (Részletes Ismertető)
3. Budapest, Hachapuri: értékelések az étteremről - Tripadvisor
4. Csont- és ízületi problémák
5. Gyógyszerek az artrózisra
6. Nemzeti Jogszabálytár
7. Az enzim­deficientia a glikogén lizoszomális felszaporodásához vezet.

Közös kezelés a kaukázusi értékelésekben a brit és francia erőket egy, a Földközi-tenger medencéjében kialakult válság köti le, nem lesz elegendő szabad katonai kapacitás arra, hogy egy párhuzamos műveletet hajtsanak végre az európai erők Afrika szar­vánál, a Perzsa-öböl térségében, vagy Afrikában — és ez fordítva is igaz. Ezen túlmenően csak francia és brit erők lesznek képesek önállóan műveleteket könyökfájás mi az oka, de ezek is csak bizonyos korlátok között.

A különböző térségekben egyidejűleg kirobbanó válságok kezelése pedig akár problémát is okozhat. Így — ahogy a stratégiai trendek értékelésénél is összegeztük — összességében sem a térdízület folyadékának helyreállítása társadalmi támogatottság, sem a politikai akarat, sem a katonai képességek nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy az EU új, ambiciózus globális külpolitikát alakítson ki — legalább a reális végrehajtási képesség látszatával.

A csúcstalálkozó eredményei a képességfejlesztés terén Az elemzés eddigi részei arra kívántak rámutatni, hogy milyen, a realitásoktól el nem szakadó kiindulási pontról érdemes értékelni a decemberi csúcstalálkozót, amely egyértelműen nem hozott áttörést — de nem volt eredménytelen.

Az eredmények között ugyanis találhatunk né­hány biztató jelet, melyek az eddig bemutatott problémákra kívánnak választ találni. Véleményünk szerint a közös képességfejlesztés és az ehhez szorosan kapcsolódó védelmi ipari együttműködés jelentik azt a területet, ahol — bár nem túl feltűnően, de — született előrelépés; egészen pontosan a korábban megkezdett, majd lényegében elakadt folyamat újraindításához szükséges első lépéseket láthatjuk kibontakozni. Ugyanakkor ezek azok a területek, ahol a nemzeti szuverenitás megtartására irányuló törekvések és a rövid távú nemzetgazdasági érdekek a leginkább ellentmondanak annak, amit uniós szinten tenni kellene.

A főképviselő októberi jelentése konkrét javaslatokkal kívánta elősegíteni a képességfejlesztési együttműködés gyakorlati megvalósítását. Ezekben — ismételten — felhívta a figyelmet a tagállamok védelmi tervezési mechanizmusai összehangolásának szükségességére, amelyhez elengedhetetlen a tervezési rendszerek, folyamatok és célok átláthatóságának nö­ve­lése, az információ-megosztás fokozása.

Osztályozások és értékelések

A képességek közös fejlesztési, beszerzési és al­kalmazási lehetőségének megteremtése érdekében a nemzeti védelmi tervezési rendszerekbe szervesen integrálni szükséges a közös képességfejlesztés és -megosztás pooling and sharing mechanizmusait. Átfogóan mindezt az Európai Unióban egy rendszerszinten összehangolt, hosszú távú stratégiai védelmi ütemterv Defence Roadmapilletve egy képességfejlesztési terv Capability Development Plan tehetné lehetővé, amely pontosan meghatározott célokkal és határidőkkel dolgozna.

Érdemes megjegyezni, hogy a jelentésben nem szerepel a novemberi EP-állásfoglalásban megjelenő, ig szóló katonai kiemelt cél — Headline Goal — kérdése. A képességfejlesztés terén a jelentés a ben az Európai Védelmi Ügynökség által meghatározott 11 közös képességfejlesztési területen légi utántöltés, irányított lőszerek, repülőgépszemélyzet-képzés, haditengerészeti kiképzés és logisztika, európai szállítási csomópontok, hírszerzés, felderítés, megfigyelés, beleértve az űreszközök általi helyzetelemzési képességet, katonai műholdak, valamint katona-egészségügy belül négy kulcsfontosságú, de továbbra is hiányos képességterület priorizálását javasolta, amit az Európai Tanács december i ülésén meg is tettek.

Ezek a légi utántöltés, a tartós távirányítású légi rendszerek, a kibervédelem és a műholdrendszerek fejlesztése.

Az EU-nak jelenleg 42 légi utántöltő repülőgépe van, és ez a flotta 10 különböző típust foglal magában összevetve az Egyesült Államok repülőgépet magába foglaló, 3 típusra építő légiflottájával. A légi utántöltő és többcélú repülőgépek beszerzéséről és üzemeltetéséről szóló elképzelést az Európai Védelmi Ügynökség ben alakította ki, és az unió védelmi miniszterei ben biztosították támogatásukról. A csúcstalálkozó támogatta a rendelkezésre álló kapacitás növelését és a típusok közti erőteljes fragmentáció csökkentését — a gyakorlatban a minősítési és követelményrendszerek egységesítésével, a rendszerbe állított repülőgépek kiszolgálásának és a kapcsolódó képzéseknek az összehangolásával.

Ennek részét képezi egy — között közösen fejlesztett, európai kezelésben lévő, közepes magasságon alkalmazott tartós távirányítású légi rendszer MALE RPAS — medium-altitude long-endurance remotely piloted air system is. A csúcstalálkozón ennek megfelelően célul tűzték ki a megfelelő kutatás-fejlesztési kapacitás bevonását, valamint a civil és katonai szinergiák kihasználását, a szükséges szabályzói háttér egységesítését.

A kibervédelem terén az EDA az Európai Unió ben elfogadott Kiberbiztonsági Stratégiájának egyes végrehajtási és többnemzeti képességnövelési aspektusaival foglalkozik, melyek keretén belül 6 gyógyszerek glükózamin-kondroitinnel képzési, információ-megosztási, információ-védelmi és reagálási képesség fejlesztésén dolgoznak — ezeknek egy konkrét munkaterv alapján végrehajtandó továbbfejlesztését a csúcstalálkozón is támogatták.

Emellett az Európai Tanács egy Kiberbiztonsági Eljárásrend ben történő elfogadására tett javaslatot. A három — katonai, kormányzati, kereskedelmi — funkcionális szinten működő műholdrendszer fejlesztésében jelenleg öt, katonai eszközöket üzemben tartó európai állam Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Spanyolország és Olaszország érdekelt, ugyanis műholdjaik közös kezelés a kaukázusi értékelésekben és között lejár.

A csúcstalálkozó eredményei a védelmi ipari együttműködés terén Talán még a közös képességfejlesztésnél is nehezebb a védelmi ipari kapacitások és termelés összehangolása, ugyanis ez részben állami, részben magánbefektetői érdekeket érint, gaz­dasági hatásai már rövidtávon is érzékelhetőek, miközben áttételesen politikailag is érzé­keny terület a munkahelyek fenntartása vagy megszüntetése kapcsán. Ennek ellenére egyensúlyozni kell a már létező és rövidtávon kialakuló válságjelenségek, illetve a közép- és hosszú távú érdekek között.

Ezek a költségvetési megszorítások a meglévő és tervezett programok finanszírozásának csökkentése révén a fegyveres erők számára felszerelést fejlesztő iparágakra is jelentős hatást gyakorolnak.

Különösen a jövőbeli képességek fejlesztése szempontjából létfontos­sá­gú, védelmi kutatás-fejlesztésbe történő beruházásra vannak kihatással. Korszerű kutatása jelentős közvetett hatást gyakorol más ágazatokra, például az elektronikára vagy az űr- és a polgári repülésre, valamint növekedést és több ezer, nagy szaktudást igénylő munkahelyet biztosít.

Az európai védelmi ipar közvetlenül Lásd: Final Report by the High Representative, Ahogy arra a főképviselő októberi jelentése is rámutat, a csökkenő védelmi kiadásokból megvalósuló, kisebb volumenű védelmi beszerzések és védelmi kutatás-fejlesztés kisebb védelmi ipari kapacitás Európai Védelmi Technológiai és Ipari Bázis — European Defence and Technological Industrial Base — EDTIB fenntartását is elegendővé tenné Európában. Ráadásul a hadiipari ter­melés nemzetállami hagyományai olyan mértékű fragmentáltságot jelentenek a rend­szer­ben tartott eszközök, ezek jellemzői, szabványai, gyártási módszerei és engedélyezési el­já­rá­sai terén, amit csak erős, központosított — például az EDA által biztosított — felügyelettel irá­nyítással és messzemenő tagállami együttműködési hajlandósággal lehetne kivitelezni.

A főképviselő ennek megfelelően elsőként a védelmi ipari kereslet racionalizálására szólított fel, amelynek részeként egységesítéssel — szabványosítással — és a követelmények, tanú­sít­vá­nyok harmonizációjával csökkenteni lehetne kellene a különböző típusvariácókat, könnyebbé és gazdaságosabbá válna az eszközök egész életcikluson keresztül tartó üzemel­tetése, karbantartása vagy éppen modernizálása, valamint növelhető lenne az azokat al­kalmazó haderők interoperabilitása.

A védelmi ipari párhuzamosságokat jól szemlélteti — mint arra Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke rámutatott —, hogy Európában 16 nagy hajóépítő vállalat működik, az Egyesült Államokban kettő. Európa összesen 19 különböző páncélozott szállító harcjármű-típust és 14 nehézharckocsi-típust tart rendszerben — az Egyesült Államok mindegyik esetben egy-egy típust.

Szélesebb értelemben is vannak azonban olyan intézkedések, amelyek az életképes, ver­senyképes, gazdaságos és csúcstechnológiát artrózisos kezelés sokkhullám-terápiával védelmi ipar fenntartását ösz­tö­nöz­hetik. Ezek között szerepel a kettős felhasználású civil és katonai technológiák közötti kutatás-fejlesztési együttműködés erősítése, a magántőke nagyobb arányú bevonása a védelmi iparba; a beszállítási lánc termelő kis- és középvállalkozásainak támogatása és rész­vételük ösztönzése például adókedvezményekkel ; vagy az Európai Védelmi Ügy­nök­ség által fejlesztett Európai Védelmiipari Piac monitoringját biztosító mechanizmusokkal.

A be­fektetések és kutatás-fejlesztés fokozása természetesen nem tűnik reálisnak egy átfogó ku­tatás-fejlesztési stratégia és annak megfelelő védelmi ipari elemei nélkül. Végül, de nem utolsó sorban a védelmi ipari bázis termelési kapacitásának kihasználását se­gítheti az a gyakorlat, amit számos tagállamban már kialakítottak: termékeikkel és szol­gál­ta­tásaikkal egyre nagyobb mértékben nyitnak a világpiac, illetve technológiai tudásukkal más nemzetközi vállalatok felé ami a technológiatranszfer számos dilemmáját veti fel.

Mindezeket ilyen általános jelleggel a KBVP-csúcs is támogatta, konkrétumról azonban csak egy esetben döntöttek: az EDA és a Bizottság közepéig készíti el a szab­vá­nyo­sítás lehetőségeit feltáró munkatervet.

Minden más kérdésben csak az várható, hogy az Eu­ró­pai Tanács júniusában újra értékeli a folyamatok eredményeit. Sven Biscop és Jo Coelmont, a belga Egmont Institute elemzői a csúcstalálkozó védelempolitikai vonatkozásairól készült — megengedő, pozitív szemléletű — összegzésükben hét eredményt írtak a csúcstalálkozó javára, amelyeket egyébként nincs okunk kétségbe vonni, csupán az elemzésben eddig leírtak alapján árnyalni.

A csúcstalálkozóra való felkészülés folyamata fokozta az intézményi, szakértői és politikai szereplők közti párbeszédet, és ismét az állam- és kormányfők szintjére emelte az európai közös biztonság- és védelempolitika ügyét, aminek következtében júniusáig biztosított a folyamatok továbbvitele.

Az elemzők azt várják, hogy — ha már az elmúlt években alulról felfelé irányuló kezdeményezésekkel nem sikerült átlendíteni a folyamatokat a holtponton, a most újrakezdődő, fentről lefelé irányuló tárgyalások eredményt hozhatnak. Ennek a feltételezésnek csupán az a gyenge pontja, hogy eddig is a tagállamok politikai akaratának hiánya volt az, amely hátráltatta az előrelépést, és egy — egyébként valamilyen formában minden decemberben megrendezett — csúcstalálkozó még nem szavatolja az áttörést.

Ilyen súlyú döntéseket nem is hoztak. Deformáló artrózis kefekezelés stratégiai képességhiányok pótlását célzó együttműködési programokról döntöttek négy területen légi utántöltés, tartós távirányítású légi rendszerek, kibervédelem, a műholdrendszerek fejlesztése.

A programokban részt vállaló államok számától, forrásaitól és szándékaitól függ, hogy ezek a gyakorlatban milyen eredményt fognak hozni. A képességfejlesztési kezdeményezések tagállamokhoz kötődő gazdasági és piaci vonatkozásai, illetve kettős felhasználású jellegéből adódóan szükséges volt, hogy közös kezelés a kaukázusi értékelésekben civil szabályozásért és például a kutatás-fejlesztésért és innovációért felelős intézmény, az Európai Bizottság is szerepet kapjon a továbbiakban.

A képességek közös fejlesztése és megosztása terén az Európai Védelmi Ügynökség feladatául szabták, hogy az eddigi tapasztalatok alapján vizsgálja meg a legjobb közös kezelés a kaukázusi értékelésekben, és tegyen ajánlásokat a hatékonyabb együttműködési mechanizmusok kialakítására.

Hol kezeljük az orosz ízületeket - a legjobb intézményeket

Tekintettel arra, hogy az EDA a óta eltelt évtizedben elég visszafogott eredményeket volt csak képes elérni — komolyabb eredményekhez ugyanis a tagállamok erős politikai támogatására lenne szükség —, nem látjuk indokoltnak a komoly optimizmust, de a kérdés napirenden tartása is több a semminél.

Egyes képességfejlesztési területeken a védelmi tervezést jobban összehangoló mechanizmusok kialakításáról döntöttek, és megbízták a főképviselőt és az EDA-t, hogy végéig egy összeurópai védelmi tervezési keretrendszerre tegyenek javaslatot — figyelembe véve a NATO védelmi tervezési rendszerét is.

Mindezt nem tekintjük érdemi előrelépésnek, hiszen éppen a NATO védelmi tervezési rendszere szemlélteti azt, hogy ennek léte még nem teremti meg a nemzeti rendszerek harmóniáját, és politikai akarat híján nem pótolja a képességhiányokat sem.

A csúcstalálkozó ismét rávilágított arra, hogy a KBVP alapját jelentő nagy stratégia nélkül amely nem alakítható ki a tagállamok konszenzusa nélkül az egyes részterületeket sem igazán lehet stratégiai időtávban menedzselni, mert ha a felek nem értenek egyet a stratégiai feladatok prioritásaiban, nem is fognak együtt munkálkodni azok megvalósításán.

A csúcstalálkozó egyik célkitűzése a KBVP láthatóságának növelése volt — ezt maga az esemény jól szolgálta, de ettől még a ujj gyulladás betegségek társadalma vagy éppen politikai elitje nem alkot gyökeresen más képet az európai védelem kérdéséről.

Elfogadja a — közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programot e határozat melléklete szerint. Felkéri a Kormányt a — közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtására. OGY határozathoz Nemzeti Környezetvédelmi Program — Bevezetés Életünk minőségét a környezet állapota és változása, a természeti erőforrás-készletek gazdagsága, a környezeti kockázati tényezők alakulása alapvetően meghatározza.

Miközben láthatóan az érintett felek — mind az EU intézményei, mind a tagállamok részéről — jól látják és értékelik közös kezelés a kaukázusi értékelésekben végbemenő folyamatokat, s arra vonatkozóan is vannak elképzeléseik, hogy a problémák megoldása felé milyen úton lehetne elindulni, három tényezőt azonosíthatunk, amelyek miatt azt mondhatjuk, hogy a találkozó nem hozott komoly eredményt: Továbbra is hiányzik az a közös nevező, ami alapján a tagállamok egységes keretbe foglalva lennének képesek a jelenleginél lényegesen mélyebb együttműködésre vagy fellépésre.

Amíg az EU nem alkot új, naprakész, a közös kül- biztonság- és védelempolitika valamennyi lehetséges eszközét magában foglaló nagy stratégiát, az egyes részterületeken sem várható mélyülő együttműködés.

Miközben arról megoszlanak a vélemények, hogy a csökkenő védelmi kiadások vagy a gyorsan változó biztonsági környezet jelenti-e a nagyobb kihívást Európa védelmi képességeinek fenntartása szempontjából, egy dolog egyértelműen látszik: a forma mellől a tartalom, a struktúra mellől a dinamika hiányzik.

Az EU KBVP jelenlegi procedurális, lassú, mechanizmusokban és apró lépésekben gondolkodó folyamata egyelőre nem képes követni mindezt és megtenni a szükséges lépéseket. A rövid távú belpolitikai érdekek gazdasági válságkezelés miatt hiányzik a kellő politikai tőke a változásokhoz — ráadásul a gazdasági válság kiélezi azt az ellentmondást, ami az EU közösségi politikáihoz szükséges szuverenitáscsökkentés és a nemzetállamok hagyományos szuverenitásmaximalizálása között feszül, az utóbbi törekvéseknek biztosítva rövid távon nagyobb legitimitást.

Ez a legmesszemenőbben a védelmi ipari együttműködés gátjai esetében figyelhető meg. Egyelőre semmi nem utal arra, hogy ezt a logikát és gyakorlatot bármi megváltoztatná. Mindennek fényében azt elmondhatjuk, hogy a december 19—i csúcstalálkozó jelentősé­ge elsősorban kommunikációs és procedurális volt, mert újra az európai döntéshozók, bi­zo­nyos mértékben talán a közvélemény figyelmébe is ajánlotta a közös biztonság- és védelem­politikát. Az egyes problémás területeken részeredmények születtek, amelyek a már meg­kezdett folyamatok továbbvitelét és a programok végrehajtását segíthetik, de áttörés nem született — és egészen addig nem is várható, amíg a kellő politikai akarat meg nem jelenik a tagállamok részéről.

Security and Defence Policies Across the Continent. Springer, December