Hogyan lehet csökkenteni a hüvelykujj ízületi fájdalmakat, Szimpatika főoldal
A tünetegyüttes mostohagyerek a reumatológiában is, sokszor vélik banálisnak, pedig a betegnek sok szenvedést okoznak a különböző testtájakon megjelenő, visszatérő ízületi, illetve vázizomrendszeri és sokszor zsigeri problémák, melyeket tisztázatlan eredetűnek tartott krónikus, kiterjedt fájdalom kísérhet.
A hipermobiltás-szindróma legnagyobbrészt ízületi problémákat okoz: ficam, rándulás, ízületi gyulladás, artrózis jelentkezik, károsodik az ízületek proprioceptív érzékelése.
Gyakoriak még a szalagsérülések, az entezopátiás túlterheléses sérülések inak tapadásánála lúdtalp és a mechanikai eredetű derékfájdalom. A hipermobilitás kötőszöveti betegség is, a kötőszövet pedig testszerte megtalálható.
Gondot jelenthet a támasztó struktúrák gyengesége, például a medencefenék, a hasfal vagy a vénák tekintetében végbél előesése, sérv, visszértágulat. A kezeletlen esetekben a krónikus fájdalom jelenti a fő panaszt, ennek háttere nem teljesen tisztázott. Az ízületek hajlékonysága a gyermekkorban gyorsan, a felnőttkorban lassan, de folyamatosan csökken.
Rándulás, húzódás — nem kell, hogy fájjon Rándulás, húzódás — nem kell, hogy fájjon Ha egyenetlen, göröngyös talajon járunk vagy futunk, tipikusan a rándulás és húzódás hétköznapi veszélyeinek vagyunk kitéve — hiszen amikor véletlenül lábunk külső oldalára helyezzük testsúlyunkat, az egész testtömegünk bokánk külső szalagját nyomja. Így máris kész a baj, és valószínűleg csak a mihamarabbi fájdalomcsillapításra leszünk képesek gondolni. A rándulás vagy húzódás könnyebben bekövetkezik, mint hinnénk: elég, ha hirtelen irányt vagy sebességet váltunk futás vagy gyaloglás közben; elesünk és rosszul érünk földet; vagy nekiütközünk valaminek. Mégis mi a rándulás és a húzódás?
Feltételezhetnénk, hogy a hipermobilitás-szindrómában szenvedő betegek tünetei csökkenek, s talán meg is szűnnek az idő előrehaladtával, de ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. A serdülőkorban kezdődő tünetek a felnőttkorban is megmaradnak, sőt még intenzívebbé válnak.
A betegség kezelése nem könnyű. A fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladásgátlók gyakran hatástalanok. A fizioterápia — módszertől függően — enyhítheti, de akár súlyosbíthatja is a tüneteket.
Az ízületet stabilizáló izometriás gyakorlatok rövid távon csökkentik a hipermobilitást és megszüntetheti a fájdalmat. Hosszú távon az ízületeket körülölelő izomzatot kell erősíteni, "kontraktúrákat gyártani".
Share this information with friends and family.
Az ízületek proprioceptív érzékelését, illetve reflexmechanizmusait neuromuszkuláris facilitációval lehet segíteni. A szindróma krónikus fájdalommal való fennállása esetén nagy a szekunder pszichiátriai betegségek előfordulási gyakorisága.
Fájdalomcsillapítással, kognitív viselkedésterápiával védhetjük meg a beteget attól. Bízunk benne, hogy a jövőben egyre ritkábban hallhatunk majd arról, hogy az orvosukat hajlékony, hipermobil ízületeikkel felkeresőket — panaszokkal vagy anélkül — cirkuszi mutatványokra képes páciensként, netán hipochonderként könyvelik el.